A település
    neve

    területe

    lakosok száma
    lakások száma
    postai irányítószáma
    Kaposvártól 24 kilométerre északra helyezkedik el. A 67-es számú (Kaposvár-Balatonlelle) főútról Mernyében letérve közelíthető meg 3 kilométeres bekötőúton; zsáktelepülés. Mintegy 3 kilométerre, Alsóbogáton ér véget a szilárd burkolatú út, amely összeköttetést teremthetne a Kaposvár-Fonyód útvonallal. A legközelebbi vasútállomás 5 kilométerre van, Mernyén.
    Délen sík terület határolja két halastóval, máshol a szelíd dombokon főként akác- és tölgyerdők, valamint szántóföldek váltakoznak. A környező természet az őzek, a rókák és a borzok kedvelt élőhelye. Keresztülfolyik rajta a Desedapatak. A tölgyekkel, fenyőkkel és tulipánfákkal teleültetett egykori Jankovich-kastély parkja természetvédelmi terület.
       

nevének eredetéről
    Gezte, nemesi névben Gweztey alakban 1302-ben találkozunk először a község nevével okleveleinkben.

    Az itteni erdők többnyire fenyő, tölgy, cser, bikk, kőris, juhar, szil, hárs, nyír gesztekből és különféle cserjékből állanak. Geszteink a növésükre szükséges tápszereket részint gyökereik által a talajból vizben feloldva, legnagyobbrészt pedig a leveleik és egész külsejükön sürjen fekvő szájadékok által a légnemből veszik fel; a gesztek növésére tehát a levelek feltétlenül szükségesek, s levelek nélkül fanövekvés nem is gondolható. (Mérei Károly: Fanövekvés a levágott gesztek tuskóin azoknak beforradása által. Erdőszeti Lapok - 1. évf. 10. füzet, Október 1862.)

    A régi magyar nyelvben a gyümölcs fás héját nevezték gesztnek. Valószínű, hogy ebből származik a helynév -i képző segítségével. Van olyan vélemény is, hogy a gesztenye köznévből származott elvonással. A név típusba sorolásán ez nem változtat. Az előtag megkülönböztető szerepű és a megyebeliségre utal, s a pontosabb lokalizálás kedvéért kapta a község már a XX. században. Addig ugyanis csak Geszti volt. (Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere. Kaposvár, 1984)

    A geszt a fa anyagának belső része. Az élő fa növekedése során, miközben kívül újabb évgyűrűket hoz létre, másokat belül fokozatosan kikapcsol az életműködésből. Ezekbe az elhalt szövetekbe tartósító anyagok, elsősorban lignin, ezen kívül fagumi, csersav, festékanyag, ásványi só épülnek be. A fatestnek ez a külső szíjácstól elkülönülő része a geszt. A geszt legtöbbször sötétebb színű, mint a szíjács, a két rész határvonala általában az évgyűrű vonalát követi. A szíjács-geszt határ lehet éles, mint a tölgyek, akác, vörösfenyő esetében, vagy fokozatos, mint a dió, kőris, fűzfa esetében. A geszt a legtöbb esetben a fa tartósabb, felhasználás szempontjából értékesebb részét képezi, mint a szíjács. (Wikipédia)
történetéből
    Somogy Megyében kaposi járásban fekszik. Geszty község megye és Ország szerte e név alatt ismeretes, más néven nem fordul elöl - lakosai magyarok. Geszti község hajdan is mire e mostani nemzedék emlékszik mindig e név alatt fordul elő és volt ismeretes. Geszti község mikor emlitetik legkorábban nem tudatik - annyi bizonyos hogy 17-ik században lett plebaniai helységgé. (A település első okleveles említése 1302-ből származik (Gezte).) Geszti honnand lett népesitéséről a mostani lakosság mitsem tud, annyit állit hogy régi tős gyökeres nép élt gesztiben. Geszti községnek sem irott sem nyomott hagyományai nem léteznek. Geszti község határ területe északról - érintkezik Remete puszta (A középkorban falu volt Remete-Udvar néven. Remete-puszta egy középkori pálos kolostor emlékét őrzi, melyet még az első katonai felmérés (1784) térképlapja is feltüntet. Ma településrész Somogyvámos keleti részén.) Polány és Vámos községek határaival. - Keletről Sztmiklósi puszta (A mai Mernyeszentmiklós, mely Mernyétől északra fekszik. A korábbi lakott külterület a nyolcvanas években nyilváníttatott belterületté.) Mernye Mezőváros hataraival, - Délről Magyar Egres község - Csollányosi puszta - erdő övedzte határaival. - Nyugatról Alsó és Felsőbogathi puszták határaival. - Északról a határban van Berdai és Berecskai puszta - Gillai, kis karai, pörösi, Jabucsányi szántóföldi dülők terülnek el - itt ott - apró szűrücskékkel (Szűrücskékkel, azaz szérűskertekkel.) Keletről polánygáti rét és szántó földi dülők a szántóföldek oldalas hegyes fekvésben a rétek lapályos berkes kinézésben - ezek után következik nyugot felé néző kis és öreg hegyi Szőlőhegy, - Délről Bufolai szántóföldek - erős vizmosásokkal meg szaggatott hegyes völgyes alakban hálátlan földmivelést vázlanak a nézőnek, és szük jövödelmet igérnek a földmivesnek - Guta dülővel (Ma településrész Mernye területén.) Nyugatról - Nyihogoi szántóföld Libbentői egykerekes vizes malom hason nevü erdővel - Rózsahegyi (A szájhagyomány szerint a Jankovich családnak volt szőlője, és nevét az itt lévő vadrózsákról kapta.) keletnek fekvő kis szőllőhegyei, tovább nyári napnyugotnak fekszenek Lukács dombi - Milinczai - kőkuti szántó földek - ez utóbbiban van egy jeles forrás kőkut név alatt - mely legerősebb hidegben sem fagy be nem csak a forrás kut, de még a belőle el kigyózó patak sem. (A Jankovichok alakították át a kutat kífolyó csövűnek.) - Berecskai pusztához közel mely tartozik gesztihez ez előtt 10. évvel Kolostornak és Templomnak maradványai tégla darabok és romokban látszottak. (Valószínűleg a Remete-pusztai kolostorra utal ez a szövegrész.) Végre általjában véve Geszti határ hegyes völgyes vizhordásos hálátlan fekvéssel terül el az utas szemei elött. (Pesty Frigyes: Somogy vármegye helynévtára, 1864)

    1494-ben vette meg dávodi Bakó Andrástól osztopányi Perneszy Imre (1470-1536), kinek a Szigethi Anthimi-családfán feltüntetett ötödfoku unokája István (+1671 után) nős volt Rauch Zsuzsával. Leányai Julianna Vizeki Tallián Gergelyné, Zsófia Csapody Istvánné és Jusztina Vukovics Mihályné. Geszti osztályban legnagyobbrészt Vukovics Mihályné utódainak jutott (leánya Éva bodorfalvi Baranyay Péterné, kiknek fia Pál atyja Annának nádosi Terstyánszky Józsefnénak, kiknek leánya Anna névedi Botka Mihályné). Perneszy Julianna vizeki Tallián Gergelyné fia Ádám (él 1732) eörményesi Fiáth Borbálával atyja Jánosnak (él 1770), kinek szentgyörgyi Horváth Teréziától fia Antal (1773-1809) nős volt dunaszekcsői Bésán Annával. Fiuk Boldizsár zalabéri Horváth Idával atyja Lajosnak, kinek Simoga Matildtól született leánya Matild pribérdi, vuchini és dunaszekcsői Jankovich-Bésán Józsefhez (+1914) ment nőül, kiknek fia Géza 1883-ban vette meg az osztályos Vukovics ágon leszármazott névedi Botkáktól Gesztit. Pozsonyi Katától született fia József (szül. 1896, 1917-ben gróf) a mai birtokos. (Csányi Ferenc: Adatok a pribéri és vuchini Jankovics-család történetéhez)

    1400-ban az Őrsi családnak voltak itt birtokai. 1411-12-ben az Osztopáni család nyerte a magvaszakadt Besenyő Péter itteni birtokait adományul. 1481-ben Szenterzsébeti Forster György, Várdai Mihály és Csapi Ilona voltak itt birtokosok. 1488-ban Nagylucsai Benedek fiát, Ferencet és Szenterzsébeti Forster György leányát, Annát iktatták birtokába. 1494-ben Bakó András itteni birtokait Perneszi Imrének és Zsigmondnak adta el. 1504-ben Torvaj István özvegye, Erzsébet asszony adott el birtokrészeket Perneszi Imrének és Zsigmondnak. Az 1536. évi adólajstrom szerint Perneszi Imre, Egyed és István özvegye voltak a földesurai. 1695-ben 7 jobbágy- és 1 zsellérháztartást írtak benne össze, mikor is birtokosa, Perneszi Julianna Babócsay Ferencnének adta el. Ekkor a falu lakói használják Szentmiklós, Mernye, Lapa, Bata, Mocsolád, Bogát és Ercsi nevű elhagyott falvak földjeit.
    A település 1703 táján még a Perneszi családé volt. 1715-ben 7, 1720-ban pedig 9 családját írják össze. A falu a török hódoltságot 250-300 lakossal vészelte át, mely a II. József kori népszámlálás idejére 1009 főre növekedett. 1720-ban a hozzá tartozó Szentmiklós-pusztával együtt Babócsay Ferenc özvegye birtokolta. 1776-ban több család birtoka, majd 1835-ben a Thevely család volt a földesura. 1856-ban a Tallián és a Botka családok a birtokosai. Később Jankovics-Besán Józsefnek és Gyulának, továbbá Halmos Imrének volt itt nagyobb birtoka, az utóbbinak kastélya is, melyet 1900-ban építtetett. A régi kúriát Botka János 1823-ban építette. A római katolikus templom a XVIII. század elején épült. A községhez tartozik Alsóberecska, Felsőberecska és Matild-puszta. 1688-ban és a törökellenes háborúk idején lakott település. A XVIII. század elején sokácok népesítették be. Mai határán belül helyezkedett el a XVI. század elején Devecser, Apátfalva, Kara és Gillye területének egy része. Az úrbéri birtokrendezés 1845-ben volt, egyezség alapján. Az úrbéri telkek száma: 30, a zsellérek száma: 3. 1848 forradalma 24 jobbágyháztartást, 4 zsellérháztartást és 9 házatlanzsellér-háztartást szabadított fel.
    Geszti 1872-ben a mernyei körjegyzőséghez tartozó kisközség, a falu neve 1942-től Somogygeszti. (Hajdú Lászlóné - Takács Éva: A Kaposvári Járás községtörténeti lexikona. Kaposvár, 1984.)
iskolatörténet
    A somogygeszti plébánián található dokumentum szerint már 1749-ben működött róm. kat. iskola a községben. Ebben az évben épült az egyetlen helyiségből álló iskola, amely a mester lakását is jelentette. Ebben folyt a tanítás 1813-ig. Ebből az időből két mester neve ismeretes az 1770. és 1773. évi megyei összeírásból: Mihalovics József és Kétszeri József.
    Az 1858. évi iskolabevallás szerint 72 tanköteles élt a faluban, tanítójuk Tóth József volt, aki a kántori teendőket is ellátta. A helyi járandóságát 12 hold föld, 3 akó bor, 15 mérő búza, 15 mérő rozs, 2 hold rét és kenderföld, valamint a stóla jelentette. Az iskolaház építés alatt állt, ebben 1900-ig működött az iskola. Innen költözött fel a Szabadság u. 39. sz. alá, amely jelenleg bölcsőde. 1953-ban a Jankovich kastélyban nyert elhelyezést.
    Az államosítást követően a mernyei iskola fiókiskolájaként működött 1953-ig, majd 1979-ig, a felső tagozatának bekörzetesítéséig önálló iskola volt.
    Igazgatók: Amsztmann Gizella 1951-1955, Paál Oszkár 1955-1959, Kiss Ferenc 1959-1961, Paál Oszkár 1961-1964, Végh Imre 1964-1974, Végh Imréné 1974-1978. (Alsó és középfokú oktatási intézmények krónikája 1777-1987)
helyrajzi, helytörténeti és néprajzi adalékokkal lásd:
    A geszti plébánia történe
    (forrás: Veszprémi Hirlap - Politikai Hetilap - Az Egyházmegyei Iroda Hivatalos Közlönye és Egyházmegyei Hivatalos Tanügyi Közlöny - 1905.)
agrármérnöki diplomadolgozat