A
római katolikus templom
1773 elején épült, barokk stílusban.
Védőszentje
Keresztelő Szent János

Somogygeszti, Szabadság utca 3.
Telefon
82 385369
Kapcsolattartó
Mernyei Plébániahivatal
(Mernyei Katolikus Plébánia honlapja)

Plébánosok

1783-1788   Dravecz Ferenc
1788-1791   Bodó Miklós
1793-1813   Mindszenti Ferenc
1813-1816   Szücs István (Mernye)
1816-1856   Cseh György
1856-1886   Lehner Sándor
1887-1902   Visnyei Ignác
1902-1936   Tomka Géza
1936-1962   Mucska Szilveszter
1963-1990   Lubics Árpád
1990-1993   Török Gyula (Mernye)
1993-1997   Ifi Géza (Mernye)
1997-2000   Vaslabán Csaba (Mernye)
2000-2007   Buczkó József (Mernye)
2007-től   Csertán Dániel (Mernye)

A Gezte, Gweztey néven 1302-től előforduló település egyházáról legkorábban a pápai tizedjegyzékből értesülünk. A somogyi főesperesség alá tartozó plébánia papja, Péter 1334-5-ben 50-50 kis D tizedet fizetett.
Plébánosát 1523-ban is említették.
Templomának titulusa 1749-ben Keresztelő Szt. János volt.
A régi templomot 1773-ban bontották el.
1796-ban "in antiqui caemeterii et ecclesiae penes modernam ecclesiam" formában fordult elő, és a mai templom mellett, attól 30 lépésre helyezkedett el.
Az I. katonai felmérés idején a faluban egy templomromot és egy kis templomot említenek a leírások. Jankovich B. Dénes terepbejárása alapján a mai templomtól Ny-ra található nyomokkal azonosította a korai egyházat, amelyről a Historia Domus is beszámol.
(Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének létrejötte és megszilárdulása)
Somogygeszti, 1942-ig Geszti, Somogy megye: egykori plébánia a veszprémi, 1993. V. 31-től a kaposvári egyhm. somogyvári esp. ker-ében. 1332-ben már létezett.
1788-ban alapították újra. Mai Ker. Szt János születése-templomát 1773-ban építették.
Orgonáját (1/6 m/r, op. 865.) 1913-ban az Angster gyár építette.
Harangjait 1758-ban: (30 kg) Anton Zechenter Budán, 1938-ban (200 és 80 kg) Szlezák László Bpen öntötte.
(Ifi Géza - Magyar Katolikus Lexikon - Somogygeszti)
  Tomka Géza: A geszti plébánia története
(Veszprémi Hírlap XIII.évf. 19-23. szám, 1905. április 30. - június 4.)

  Geszti község Somogy megyében, Kaposvárról a Balaton felé induló fonyódi és siófoki vasútvonalak között fekszik, egész Siófokig felhúzódó hegyes-völgyes ország kezdetén. Határai keletről Mernye, mely egyszersmind vasút- és távíróállomása, északról Polány, nyugat felől a bogáti puszták, délről Magyaregres és Aszaló. A község formája nyomatott T alak, derekát a polgárság foglalta el, másik két utczájában jobbára zsellérek. Középen, az utczák találkozásánál egy kisebb emelkedésen csinos temploma és az elég tágas és kényelmes plébánia lak áll. Lakosainak száma ezeren felül, kik majd minden katholikusok és magyarok. Filiálisai még: Polány, Magyaregres, Alsó- és Felsőbogát és Kis Albert-puszta. A plébániai összes hívek száma 2500. Hullámos, dombos határa minden gabonát megterem, búzája nehéz; van gőzmalma, vízimalma is, szőlőhegyei kellemes asztali bort adnak. Régi hely. Már a XIV. század elején plébánia volt s a somogyi főesperességhez tartozott. Valamikor Gezee, Keszte s még később a törökök idejében a népesedési kimutatásokon a XVI. századból, mint Gesztene falu említtetik; 1567-ben 20, 1571-ben 23 ház volt benne.
  Somogy megyének ezen vidéke lévén leginkább kitéve a törökjárásnak, ez a plébánia is a többi sorsára jutott s ma már a szántóvasak által fölszínre dobott régi pénzeken, tálakon, korsókon kívül a régi időkre nem emlékeztet egyéb semmi.
  Biró Márton püspök naplója említi, hogy temploma 1700-ban restauráltatott; ez a templom is elpusztult, mert a mostani egész más helyen, az 1773. évben épült, csak a szószék még a régi templomból való, 1711. évből.
  A plébánia anyakönyvei 1788-tól vezettetnek. Az első anyakönyv tábláján találjuk mindjárt az első feljegyzést: Liber hic Ecclesiae Parochialis ... inscribi coepit a die 5-a Augusti Anni 1788 ... Primum Pastorali Muneri admotus est P. Nicolaus Bodó, Ordins Divi Pauli, primi Eremitae Sacerdos. Az első lelkész tehát a plébánia újbóli felállítása után pálos-rendi szerzetes volt; egy az előző év február 7-én császári tollvonással megsemmisített pálosok rendjéből való. Bodó Miklósról csak annyit találunk még feljegyezve, hogy Szelestey Sándor uraság jóvoltából annak házában lakott s rövid három évi lelkipásztorkodás után, 1791. július 17-én meghalt s a templom alatti kriptába temettetett.
  Bodó után Mindszenti Ferencz pápai káplán küldetett Gesztibe. Ő is, mint Bodó, Szelesteynél kapott lakást, de utóbb összeszóllakodtak, haragba estek s az uraság kiadott rajta. Mindszenti nem ment, végre is Szelestey csak úgy tudott rajta kifogni, hogy a cselédjeivel leszedette a háztetőt. No aztán szegény Mindszentit az eső mégis kimosott onnét, akár csak mint az egeret.
  A püspöki hatóság útján a vallás-alap engedélyezett ugyan ezer és néhány száz forintokat plébánia lakás építésére, de miután a szűkmarkú uraságok fundust adni még mindig vonakodtak, a plébánia kasszáltatott s Mindszentinek 1813-ban bekövetkezett halála után Mernyéhez csatoltatott s csak Szűcs István mernyei plébános önzetlen fáradozásának köszönhető, hogy alig három év múlva ismét visszaállíttatott.
  Az ő szorgalmazására ugyanis nemeskéri Kiss Jánosné geszti földesasszony késznek nyilatkozott nemcsak fundust, de amíg a plébánia lakás megépül, a plébános részére lakást és az ő kasznárjának, akinek - mint a krónika jelzi - jó főző felesége vala, élelmezést is adni.
...
  Egykorú feljegyzések szerint a gesztiek úgy, mint a polányiak minden ájtatosságuk mellett babonás népek lévén, szokásaik sokban érdekesek voltak. Semmiféle más nemzettel össze nem elegyedtek; a fehér cselédek a maguk fajabeli férfiakkal sem, kivévén a tánczban, de ott is, mihelyest a tánczot végezték, a leány a leányok, az asszony az asszonyok közé futott.
  Ruházkodása a férfinak télen is csak ing, gatya, tarisznya; nyakravalót nem viseltek. Az asszonyok vasár- és ünnepnapokon a lábbeliüket - a legnagyobb hóban és sárban is - a kezükben hordozták egész a templom ajtajáig és ott, miután a lábukat előbb megtörülték, csak akkor húzták fel a csizmát, mielőtt a templomba léptek.
  Viseletük a fehér cselédeknek a maguk fonása volt; szépen szövött fehérből megfodrozva. Ritkaság volt, azt mondják, még ezelőtt 20 esztendővel, festett vászon keszkenyőt is látni. Bezzeg manapság! Selyem az élet, még ha sokszor kócz is a jövedelem.
  A lakodalmat, a jobb módúak, szombat estétől másik szerdáig, csütörtökig tartották. Aki csak rokon-atyafi volt, az mind ott volt s mindannyi kosárszámra vitte az ajándékot. Ez a szokás még most is meg van, mert ez hát - úgy tartják - jó szokás, mit kár volna abbahagyni. A hol férjhezmenő leány volt, ott az ablakokat különféle figurákkal pirosra festették, a mi arra való volt, hogy midőn egy vidéki falubeli legény feleséget jött keresni a faluba, nem kellett neki kérdezősködésekkel az időt vesztegetnie, hanem csak bátran bement a legény a pirosra festett ablakos házba s megkérdezte, melyik az eladó leány? akkor a legény meg a kísérete megfogták a leányt, kivezették az udvarra s jobbra balra jól megpörgették. Ha tetszett a leány, megkötötték az egyezséget; nem tetszett, otthagyták s minden szó nélkül mentek tovább keresni másikat.
  Ez a leány-választás Karácsony éjjelén kezdődött s aprószentek éjjeléig tartott, a míg a szalma a szobában tartani szokott, mert Karácsony ünnepeiben nem ágyban, hanem a földön, szalmán feküdtek, annak emlékeül, hogy Krisztus Urunk is szalmán született s feküdt Karácsony éjjelén. Ebből a régi szép szokásból ma már csak annyi van meg, hogy egy kis csomó szénát tesznek Karácsony este az asztal alá. A falu újjá épült s a régi házakkal sok régies szokás is eltűnt.
  Megérkezvén Budáról a kir. Helytartóságtól a Resolutio a geszti plébánia vissza állítására és plébániai fizetésnek meghatározására. Cseh György 1816. október 26-án geszti lelkésznek kineveztetett. Kiss Jánosné, ígéretéhez képest Cseh Györgynek lakást a templommal szemközt levő kastélyában rendelt, fundust pedig az építendő plébánia-ház részére a falu túlsó végén Horváth Imre kamarás és Botka Mihály uraság kertjének a végébe.
...
  Az akkori földesurak. Nemeskéri Kiss Jánosné, Botka Mihály, Horváth Imre, Szelesteyné, özv. Tevelyné és Bene Károly. Polányban Niczky gróf. Alsóbogáton Festetich Imre.
  A hívek közül a gesztiek és a polányiak abban az időben sokecz ajkúak voltak; beszéltek ugyan magyarul is, de nehezen. A nevek után ítélve mégis inkább eltótosodott magyarok lehettek, mert az anyakönyvekben a következő neveket találjuk: Tamás, Kaposi, Bodor, Dörnyei, Szigeti, Hosszu, Osztopányi, Fülöp, Visnyei, Perián, Jovánczai, Magyar, Savanyó, Péter, Lukics, Gyutai, Lendvai, Kurucz stb.
  Mikor Cseh György Gesztibe jött, a plébániának az egy funduson kívül, a mit még Kiss Jánosné ajándékozott az építendő plébániaház részére - nem volt semmije. És ez a fundus is a község túlsó oldalán lévén, Cseh Györgynek az lett az első gondja, hogy ezt a helyet közel a templomhoz valakivel el tudja cserélni. Véletlen aztán sikerült is a csere Tamás Jánossal, Horváth Imre kamarás jobbágyával. Alkalmas fundusa lévén, a miről midőn az Officiumot örvendezve értesítette, kérte egyben a hivatalt, hogy a valamikor megajánlott, de visszavett pénzt a consiliumnál sürgetni kegyeskedjék. Ő maga addig is a gesztieket tölgyfáért küldte, az alsóbogáti gróf engedelmével az ottani temetőben levő régi templom romjait Gesztibe hordatta, a helybeli uraságoktól is folyton sürgette; annál is inkább, mert Kissné kastélyában a helyzete már már tűrhetetlen lett; nem annyira az úrnő, mint inkább az egy konyhára szorult sok mindenféle asszonyok miatt, kik a plébános gazdaasszonyának, ha valami miatt összeszólalkoztak s egymás fazekát a tűzről kitették, hogy csak zsellérek s hogy kegyelemből vannak a háznál stb.
...
  Öreg Vas Mihály akkori dékán csinált vályogot s kéményt is hevenyészett a tetejükbe s így lett meg Gesztiben az első paplakás!.. 1822-ben Szelestey Mukiné, aki a geszti egyházzal addig is több jót tett, - férjhez ment gróf Wratiszláv kurázir-kapitányhoz, a birtok a később tisztelve emlegetett ádándi Tallián Boldizsárra, Somogyvármegyének vice-ispánjára szállott, ki alig hogy geszti birtokossá lett, mint jó gazda és amellett törvénytudó ember, a még mindig rendezetlen geszti urbariális rendezéséhez fogott.
  A többi uraságok most is fukarkodni szerettek volna, de Tallián Boldizsár legyőzte őket. "Szép is volna, ezek voltak szavai az egyik uri széken és nem szégyellenék az urak a mostani világba, midőn a más vallásuak a maguk papjait annyira dotálják, mi, kik ingyen annyihoz jutunk, papunknak csak féltelket adnánk." Az uri széknek azon határozatába azonban, hogy az egész telek s az érdemes plébános uraknak csak bizonytalan időre adatik, míg t. i. magukat érdemetlenné nem tennék, Cseh György bele nem nyugodott s kijelentette, hogy arra se magát, se utódait nem kötelezheti. Ezen határozat még azon esztendőben ki is igazíttatott és pedig a következőképpen:

  "10. Az Úr Isten dicsőségéről sem kívánván megfeledkezni, megállapodtunk, hogy a már Gesztiben levő plebános urnak jobb subsistentiájára az eddig való ex Fundo Religionis nyert dotatióján felül egy egész hely és ahhoz járandó intravillanus fundussal, földdel és réttel kimetszettessen, iparkodván mindnyájan azon, hogy a lakóháza közös költséggel a Parochianusok segédkézi munkájával felépíttessen, azon lévén utóbb, hogy a plébánosnevezés jussa, minthogy a templomot is conserválni mi kívánjuk, minket feldes urakat illessen.
  11. A jobb nevelés és az istenfélelembe való oktatás ezen időszakaszban szükséges lévén, megegyeztünk abban is, oskolamesternek fél sessio minden ahhoz tartozandókkal excindáltassék, kinek a választása a feldes uraknak és plébános uraknak kölcsönös egyetértésétől függeni fog." (1822. év deczember hava.)

  Tallián Boldizsár uraságé lett az érdem nagy része abban is, hogy a plébánia nemsokára méltó lakást is kapott. Balassa Gábor püspöki secretarius ifjukori barátja utján a püspöki hivatalnál, úgy a maga hathatós közbenjárásával is a consiliumnál, miután sikerült a visszavett 1500 forintot ujból megszerezni, az itthon való uraságokat is folyton sürgette az adakozásra, úgy, hogy az építést 1825. ápril 26-án végre megkezdhették.
  A plébánia lakás építésére vizeki Tallián Boldizsár 5000 téglát, 10 gerendát és 20 szalufát. Névedi Botka János 5000 téglát, 20 szál léczet és 20 szalufát. Nemeskéri Kiss Jánosné 5000 téglát, 5 szál gerendát és 50 szál léczet ajánlottak fel. A geszti és polányi parochianusok pedig, míg csak az építés tart, a gyalog és vonós napszámokon felül az építéshez szükséges minden többi épületfát. Ez alkalommal ajándékozta meg Tallián Boldizsár a geszti templomot azzal a szép arany kehelylyel is, a melynek patenájára rávésette, Memento Antonii et Juliannae.
  Az utak alkalmatlansága miatt az anyagok hazafuvarozása nagyon sok bajjal járt, egy napon 5 polányi ló vetette el a csikaját. Nagy baj ez a szegény emberre, mégis zugolódás nélkül elhallgatták.
  A nép buzgón és örömmel jött a munkára, bár a földesurak is eleget hajszoltatták őket. Hol egyik, hol másik hajdu szaladt értük és kiáltozta toroktátva: Hát a pap a ti földesuratok? annak a földjén laktok? etc.... mind amellett a nép a papjához huzott; csádékba, bozótokba bujtak el addig, míg a parancsoló hajduk eltávoztak, hogy ismét a kőművesek mellé jöhessenek. Szegény Cseh Györgynek kijuthatott az építés alatt a gondból, vesződségből bőven, de a költségből is, mert bevétel és kiadás jegyzései között emigyen panaszkodik: "ha máshol nem is, itt mindenki kosztot és bort kéván, s azért miulta a szőllőbül egy kis kiterjedésem vagyon, ha bár 100 akóig összveszürögetek is, mégis másik évre marad is nem is, a sok és különféle munkások mián. Az uraságok bottal én meg borral kötelezem le őket." 1826, szeptember elejére végre teljesen elkészült a ház s szeptember 7-én Cseh György már az új lakásba költözhetett.
  Ugyanezen évben érkezett meg s tétetett fel az új oltárkép is, melyet Botka Mihály helybeli uraság készíttetett 200 forintért; a rámája 110 forintba került.
  1827-ben bérmált itt Kopácsy József veszprémi püspök.
  1830-ban állíttatott fel a Nep. Sz. János képe s még ugyanazon évben Pongrácz József hetesi esperes által felszenteltetett. Ugyancsak ő szentelte fel 1831-ben bucsu napján Botka János uraság által 547 forinton készíttetett tabernakulumot is.
  1843-ban Cseh György a már nagyon megrongálódott templomtornyot lebontatta s az anyagokat az építendő új toronyhoz hordatni kezdte. Nagy segítségére volt ezen időben ifju Horváth János geszti bíró, a kiről a következőképpen emlékezik meg: "1916-tól fogva vagyok Gesztiben, de még ilyen alkalmas, jóratörekvő, a népnek jómódjával parancsolni tudó bírót nem ismertem." Az a rossz szokás volt akkoriban, hogy minden esztendőben más bíró volt s ha már az idő év vége felé járt, parancsolni nem mert; még a gyerekek is azt kiabálták utána: "Nem soká lesz kend már ilyen nagy úr!"
  Közbejött az 1848. esztendő, széles e hazában támadott zavarok híre eljött ide a csendes kis faluba is, a torony építése hosszú időre abbamaradt s csak 1852. február hónapjában kezdhettek hozzá újra. A hívek most is lelkesen kiálltak a munkára, de különös dicséret illeti Meskola Mártont, ki ágostai vallású létére is magát minden munkára lekötelezte s aki eddig is, amira csak szólítva lett, minden dologban előljárt mindig. Ez a Meskola Márton később buzgó katholikussá is lett, az 1862. évben a geszti szőlőhegyen Isten dicsőségére keresztet állíttatott s annak örök fönnmaradására alapítványt is tett.
  1852. junius 18-án hozták meg Pécsről a nagyharangot, ifju Horváth János bíró és Gyáva József. A harang súlya 674 font (ára 1551 pft.) volt. Ugyanezen évben hozták a toronyórát is, ugyancsak Pécsről, ifj. Horváth János és Maticza János. A torony azonban még csak a következő évben lett teljesen kész s 1853. junius 16-án lett azon örömre gerjesztő nap, melyen most már mind a négy haranggal először lehetett összeharangoztatni s nagy nap lett ez Gesztiben; számosan sereglettek egybe a vidékekről is, növelni a gesztiek örömét.
  A torony építésével elkészülvén, hozzáfogtak a templom körül vezető bástya rakásába; augusztus 24-ére ezt is bevégezték, hogy a másnap érkező Ranolder János veszprémi megyés püspök urat méltóan fogadhassák. A püspök ez alkalommal 761-nek osztotta ki Gesztiben a bérmálás szentségét.
  Cseh György pedig, miután sok küzködés és fáradozás után a geszti plébániát megalapította s miután teljes buzgósággal és sok béketűréssel úgy a lelkiekben, mint az anyagiakban 40 évet itt eltöltött volna, 1856. május 1-én nyugalomba ment, de még ugyanazon év nov. 25-ről keltezett végrendeletében a Sármellékben 82. szám alatti házát a belsőséggel együtt, örök időkre a geszti plébániának hagyományozá azon kötelezéssel, hogy évenkint az ő szándékára három szent-mise szolgáltassék: egy ő érette, egy megholt szüleiért és egy az általa netalán megbotránkoztatott megholt hívekért.
  Ideiglenes lelkészhelyettesül Czuppon Károly somogyvári segédlelkész küldetett helyébe, míglen 1856. Julius 27-én Lehner Sándor kéthelyi káplán neveztetett ki plébánosnak.
  Lehner Sándorról, mint rendszerető és felette szigorú emberről emlékeznek a hívek még most is, a ki a szép szó mellett többször a korbácsot is használni szokta; a kire pedig azt csak egyszer is ráfogta, megemlegette s emlegeti most is, de nem rosszbul, inkább azt mondja: az Isten áldja meg azért is, mert jó ember volt és jót akart. Hívei szerették is; tudták róla, hogy minden szigorusága mellett legszigorubb volt mégis önmaga iránt, egész aszkéta életet élt s fölöslegéből a szegényeket segítette.
  Ő reá várt, mint utódra a feladat és a gond, hogy Cseh György alapvető munkája után a plébános sorsát illető, még függő kérdéseket rendezze. És rendezte is.
  Már a rákövetkező 1857. évben, november 25-ről keltezve, úgy az uraságokkal, mint a geszti, polányi és egresi hívekkel a szerződést a még mindig rendezetlen papi és tanítói járandóságokat örök időkre megkötötte.
  1860-ban pedig, midőn a gesztiek még a tagosításkor meglevő erdejük vágatásához fogtak, az úrbéreseket évenkénti 8 öl tüzifának házhoz való szállítására kötelezte.
  Mint praktikus és előrelátó lelkipásztor a hívek és a plébánosok között előfordulható kellemetlenségek kikerülése végett, szükségesnek látta ő már ezelőtt 30 évvel (1875-ben) a hitközségi autonomiát Polány községben megalakítani; kötelességévé tévén a szindikusnak nemcsak a pap és tanító járandóságát pontosan beszolgáltatni, de egyszersmind a hívek között a rendre és a közerkölcsiségre is felügyelni.
  Áldásos 30 évi lelkipásztorkodása után, 1886-ban nyugalomba vonult és Kaposvárra költözött. Utódja, Visnyei Ignácz buzsáki káplán kineveztetéséig Horváth Cajus szentferenczrendi áldozár, alsóbogáti udvari lelkész adminisztrálta a plébániát.
  Visnyeit Lehner nagyon komoly természetével szemben mint kedélyes jó barátot emlegetik, kik őt közelebbről is ismerhették. Szerette a tréfát és a társaságot s mindig jókedve csak az utolsó években hagyta el, mikor már betegeskedni kezdett.
  Az ő idejében, 1896-ban történt a plébániaháznak a mai igényeknek megfelelő átalakítása. Ugyanakkor a saját költségén a plébánia előtti teret és udvart díszesebb drótfonat kerítéssel húzatta körül. Az utolsó években sokat betegeskedvén, Gyöngyössy Imre küldetett melléje segédlelkésznek. 1902. április 7-én halt meg.
  Utána Ráth Gyula mint ideiglenes lelkészhelyettes, majd pedig ugyanazon év június 16-ról kelt kinevezéssel csekélységem következett.