Veszprém, kirándulás, 2009 szeptembere
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...
(Szöveg: Somogyi Hírlap 2001.02.22.)
Tizennyolc asszony felrázta, megmozgatta Somogygesztit. Péntek este a fél falu kíváncsi volt az előadásukra, arra, hogy mit gyakoroltak, miben mesterkedtek a nyugdíjasklub tagjai az utóbbi hetekben. A szereplők közül Gédert Lajosné már egy órával az előadás előtt megérkezett a kultúrházba - öt éve nyugdíjas, előtte naponta busszal, biciklivel járt Kaposvárra, Mernyére, Kaposfüredre dolgozni -, őt kérdeztük a geszti klub életéről.
Korábban havonta egyszer találkoztunk, főként azért, hogy eltöltsük valahogy az egyhangú estéket.
Nótákat, verseket tanultunk, azzal szórakoztattuk a közönséget meg magunkat a faluünnep napjain. Néhány hónapja aztán megbeszéltük, hogy részt veszünk a kistérségi kulturális bemutatón, azért tartunk mostanában hetente kétszer is próbát.
Nehezebben jegyezzük meg már a szöveget, mint korábban, ránk fér a gyakorlás.
Ki a legidösebb a csoportban?
Azt hiszem, Gévich Sándorné, mégis talán tőle kapjuk a legtöbb ötletet. Nagyon mulatságos jelenetet írt, amit Szentpáli Istvánnéval adnak elő.
Férfiak miért nincsenek a kultúrcsoportban?
Nehéz őket rábeszélni. Egyedül csúfkodjak ott? - mondják, ha valamelyiküket megpróbáljuk rábeszélni. Nyíri Imre iskolaigazgató viszont ott van minden próbán, sokat segít tanácsaival.
Megtelt közben a kultúrház, az előcsarnokból is legalább harmincan lesték a színpadi eseményeket a nyitott ajtón át. Ahogy mondani szokás, a közönség vette a lapot, ültek a poénok, nagy taps jutalmazott minden számot. Az előadás végén a lámpaláz alól felszabadulva, de kissé megilletődve hajolt meg a színpadon a tizennyolc asszony, köszönve a nézők elismerését. Marton Rudolf polgármester is nagyon boldog volt:
Több mint százan jöttek el megnézni az előadást, a nyugdíjasok megmozgatták az egész falut. Közösséget kovácsoló erejük óriási, lelkesedésük, munkabírásuk lenyűgöző.
